Előszó
A rezi önkormányzat a község lakosságának segítségével megépítette a rezi temetőben az első és második világháborúban elesett hősök emlékművét.
Tették ezt azért, hogy méltó emléket állítsanak mindazoknak, akik a legdrágábbat, az életüket adták a hazáért, Magyarországért.
Az a hatalmas erkölcsi erő, amelyet az ő vérük és önfeláldozásuk épített fel lelkükben kötelez bennünket emlékük megőrzésére.
Mert aki őseit megtagadja, vagy elfelejti azokat a jövő nemzedéke is megtagadja.
E gondolatok jegyében határoztam 1997-ben, hogy szeretnék többet tudni hőseinkről, hol harcoltak, hol estek el, fellelhető e még sírhelyük.
Kutatásomat a helyi hozzátartozóknál, leszármazottaknál kezdtem kevés sikerrel, mivel a szovjet megszállás idején a meglévő emlékeket, tábori lapokat, fényképeket jó részt megsemmisítették félve attól, hogy azokat megtorlás követi.
Ezt követően jutottam el többszöri próbálkozás után a HM. Hadtörténeti Intézetéhez és a Zala Megyei Levéltárhoz, ahonnét több alkalommal kaptam eredeti források megjelölésével megbízható adatokat az első és második világháborúban elesettekről, valamint a hadifogságba elhurcoltakról, sebesültekről, akik hazatértek.
A könyv 63 fő első világháborúban résztvevő rezi hős katona nevét tartalmazza.
57 főről vannak részletes adataink, 6 főnek csupán a neve ismert.
Ők harcoltak orosz földön, Szerbiában, Boszniában, Hercegovinában, vérükkel öntözték Doberdo szikláit, Isonzó habjait, Galícia hegyeit.
A második világháborúban 75 fő elesett és eltűnt katona, valamint civil neve ismert, 57 főről vannak részletes adatok eltűnésük körülményeiről. 18 főnek csupán a neve ismert.
További ismereteink vannak 58 főről, akik részt vettek a második világháborúban, hadifogság után sebesülten hazatértek.
Ők harcoltak a Don-kanyartól Lengyelországig, a Kárpátoktól a Dunáig, Balatontól Németországig, öntözte magyar vér Európa, és e hon bomba szántotta, gránát szaggatta földjét.
Anyák és gyermekek egekig érő jajkiáltásai nem találtak meghallgatásra, mert a magyarnak mindig menni kellett, mindig harcolni kellett önmagáért és mások igazáért.
A második világháború és annak következményeként megint 75 fővel lettünk kevesebbek rezi lakosok.
Hősök és áldozatok ők, a mi nagyapáink, apáink, testvéreink, akik itthon, vagy ismeretlen helyen névtelenül, jeltelen sírokban, méltatlanul elfedve alusszák örök álmukat.
A magyar katonák hősiessége, áldozatkészsége és önfeláldozása olyan nagyszerű, hogy előtte mindenkinek meg kell hajolnia.
Ez a könyv fényes bizonyíték arról, hogy a magyar vitézség és hősiesség örökre él itt e sorokat megörökítő holt betűkben.
Az ő dicsőségük által is megváltott hon és szabadság kötelezzen bennünket emlékük örök megőrzésére.
Nevüket ne fedje tovább a névtelenség, áldozatuk szolgáljon tanulságul a jövő nemzedéke számára.
Torma Béla
rezi lakos, a könyv szerzője
