Történt egyszer ,hogy az egyik szekeres embert megkérte a szomszédja, hogy menjen be Keszthelyre koporsóért, mert meghótt az apósa. A szekeres be is ment a koporsóshoz, meg is vásárolta a koporsót, majd hozta hazafelé. Cserszegtomaj határába érkezett, amikor az egyik beágazásból éppen Rezire tartott egy ismerőse. Megállt, felvette, majd beszélgettek. Hát mit hoz abból a Keszthelyből.-kérdezte. Csak egy koporsót. Hát aztán kinek? Hát az Illés Jánosnak. Annak? Annak. Hát meghótt. Meg szegény. Miért? Ismerte? Ismertem biz, de ahogy én ezt a koporsót elnézem, nem megy az ebbe bele. Már hogy ne menne bele? Mondom, hogy nem megy bele.- és így vitatkoztak száz métereken keresztül, majd összevesztek és a szekeres visszafordult Keszthelyre egy hosszabb koporsóért. Bement az asztaloshoz és elmondta, hogy egy nagyobb kell, mert az Illés János nem megy bele. Hát ezt meg ki mondta- kérdezte az asztalos. Hogy ki, – hát az ösmerösöm. Maga szerencsétlen hát persze, hogy nem megy bele, a halott Illés Jánost úgy kő beletemetni.
Rizlingország várja Önt!
