A Kolera járvány
Indiában évszázadok óta súlyos pusztítást okozó fertozo betegség.
A múlt században hatalmas pandemiák formájában szántott végig a Földön. Az elso pandemia 1817-ben kezdodött.
Magyarországon az elso nagy járvány 1831-32-ben fordult elo, 500 000 – nél többen betegedtek meg, és a halottak száma csaknem elérte a negyedmilliót. Kolera megbetegedés utoljára hazánkban az I. világháború idején fordult elo.
A Cholera korokozója a Vibrio cholera /Vibro comma/, amelyet Koch Róbert fedezett fel 1883-ban. A korokozó 2-4 mikron hossz, egyetlen csillóju vibrio. Egyszeru táptalajon jól szaporodik. Érzékeny korokozót enyhe savak is megölik . 56 C. fokon 30 perc alatt elpusztul, forralással másodpercek alatt elpusztítják a korokozót. .Fertotlenítoszerek / foleg 70 % alkohol / iránt igén érzékeny a vibrio ,” S” alakú baktérium piszkos kézrol vagy táplálékkal együtt kerül a szájon át a gyomorba. Ha gyomorsav hatását elkerüli , a bélbe jut és ennek lúgos közegében jól szaporodik.
A betegség lényege a vibrio toxicitása által okozott bélfal gyulladás, amely hasmenéssel hányással, nagy vízveszteséghez és kiszáradáshoz vezet.
A klinikai tünetek hirtelen , eros vizes hasmenéssel és hasi fájdalmakkal kezdodnek. A széklet híg , vízszeru, száma a napi 40 -t is elérheti. A nagy vízveszteség miatt a beteg kiszárad, bore ráncos lesz, szeme beesik, orra hegyesen kiáll. Az izmokban görcsök keletkeznek, a homérséklet csökkel s a beteg sokkos állapotba kerül. A betegség átlagos lefolyása 3- 7 nap. Akik nem halnak meg azok gyorsan gyógyulnak.
A halálozás a gyermekek és az öregek között a legnagyobb. A beteg már a lappangási ido alatt fertozoképes., és az is marad, amíg korokozók ürülnek a hányadékkal és a széklettel. Ez általában a betegség kezdetétol 7-14 napig tart. A külso környezetbol a leggyakrabban a közvetlen érintkezés / piszkos kéz a legfontosabb terjesztoje/, ivóvíz, tej, s egyéb élelmiszerek közvetítésével valamint a fertozött használati tárgyak révén kerül az ember szervezetébe. Az élelmiszerekre a piszkos kéz és legyek viszik át. Enterális fertozo betegségek hazánkban kifejezetten nyári szezonalítást mutatnak. Az egyik legnagyobb Kolera járvány Hamburgban zajlott le 1892-ben, amelyet víz terjesztett.
Az Elba folyó fertozodött és ezt a vizet, tisztítatlanul itta a lakosság. Két hónap alatt 17 000-nál több ember esett áldozatul a járványnak. Ez a veszedelmes “nyavalya” a Gangesz vidékén osidok óta ismeretes betegség. 1821-ben Perzsia öböl vidékén , a következo évben már Szíriában is tapasztalták a járvány megjelenését. A Perzsa-öböl vidékérol karavánok hurcolták a Kaspi – tenger vidékére, majd pár év múlva Moszkvát, 1831-ben egész Oroszországot ellepte a kolera. További terjedését elomozdította az orosz – lengyel háború. Így került Lengyelországból, Galliciába, amely akkor a Habsburg Monarchiához tartozott. Galliciából hamarosan Magyarországra is eljutott. Mire a járvány Magyarország határához érkezett, 6 millió emberáldozatot követelt. .Mármarosi ruszin fuvarosok hozták át a járványt a Felso- Tisza vidékére, majd a sószállitó tutajosok az Alföldön is elterjesztették. A sebtében telepített belso zárvonalak nem voltak képesek megállítani a járványt. Az utasok csak meghatározott idore kiállított útlevéllel távozhattak el tartózkodási helyükrol., akkor, ha az illetékes hatóság bizonyítja, hogy mentesek a járványtól. Útjuk csak egészséges területeken vezethetett át. Az utasnak, aki nem rendelkezett megfelelo levéllel, veszteglo házban kellett meghatározott idot eltölteni.
A Helytartó tanács figyelme arra is kiterjedt, hogy Zala vármegye nagy kiterjedése miatt, az állandó kirendeltség nem képes feladatának eleget tenni., ezért a járásokban u.n. részes kirendeltségek alakultak. Négy járásban dolgozott részes kirendeltség: a kapornaki Kanizsán, a tapolcai Sümegen, a szántói Keszthelyen, és a muraközi Csáktornyán. Feladatuk közé tartozott, hogy a járásbírók heteként jelentést adjanak a járásban megbetegedett személyek számáról
A biztosok vizsgálták az utazóleveleket. Az ellenorzo pontokat naponta kötelesek voltak bejárni.
A veszélyes határszakaszon vasvillás parasztok álltak és dögmento”, levélfüstölo” intézeteket láttak el.
A megyén belül ez egyes helység lakói is orködtek, nehogy kóborló emberek behurcolják a kolerát. A lakosok az utat falujuk határában öles árokkal zárták el. Az utasok passzusát vasfogóval vették át, a leveleket és az utasok ruháit naponta négyszer füstölték. A füstölés sokszor több napig is elhúzódhatott. A füstölésre 1 rész kénkobol, salétromból, 4 rész búzakorpából készített szert használtak.” Az elegendo módon kifüstölt ruhákat a szabad levegon egy napig szelloztették”. Majd minden helységben találhatók voltak az u.n. veszteglo házak. A vesztegzár ideje alatt, itt helyezték el a kolera gyanús személyeket. .A 10-20 napig tartott vesztegzár leteltével az utazók tovább mehettek.
Az elzáró intézkedés vajmi kevés sikerrel járt. Kiváltképpen a szegény mesterlegények próbálták kijátszani.
A leghatásosabb gyógyszerek: Kapotyák gyökér, és levél, Bodza virág, Mezei szegfu virág, méh fu, Fodormenta, Terpentin, Tiszta folyó Hugyag, mákony és mákonnyal vegyített hánytató gyökér.
Az orvosok munkáját nehezítette, hogy mint ismeretlen betegséggel találták magukat szemben. Így a gyakorlat hiánya teljesen bizonytalanná tette a diagnózist. Magyarországon mintegy 500 szakképzett orvos dolgozott, mellettük a gyógyításból kivették részüket a bábák, falusi elojárók és a plébánosok is. A fertozöttek csak elvétve szenvedtek 1 napnál tovább. Elofordult, hogy a halál 4- 12 óra alatt beállt.
A kolera terjedését befolyásolták a nehéz életkörülmények, a zsúfolt lakások.
A plébánia irattárában található egy körlevél a földmuvelés-, kereskedelmi minisztertol, amely 1850-ben kelt.
E levélben a miniszter a következoket írja: ” Oláh ország felol hazánk határai felé cholera járvány közeledik.
Az Oláh fejedelemségekben uralkodó járványos Cholera mibenlétének megvizsgálása végett, általam kiküldött orvosok visszatérvén, jelentésükbol kitunik, – hogy e járvány szelidebnek és kevésbé veszélyesnek tunik az 1831 – be dühöngött choleranál. Mivel azonban ugyan ezen orvosi jelentésekbül az is kiviláglik, hogy a betegség hazánk felé veszi irányát, sot annak már némi elojelei már a határokon is mutatkozván, szükségesnek látom nagyméltoságodat- (itt a püspökrol van szó ) – felkérni, hogy a megyében lévo lekészeit oda utasítani méltóztasék, miszerint a choleranak kezelgetésekor a népet az egyházi szószékbül, mint azt a társalgás utján az ide mellékelt orvosi utasítás elvei szerint az e járvány ideje alatt követendo, célszeru életmód, úgy a beteg ápolása, azokkal bánásmód iránt is felvilágosítani, a netalán támadható eloítéleteket eloszlatni a kedélyeket lehetoleg megnyugtatni iparkodjanak.”
A levél továbbiakban kitér arra, hogy a plébánián milyen gyógyszereket kell tartani: alkoholt, és különbözo gyógyfüveket. Nem volt szabad különbséget tenni a “cholerában és más betegségekben szenvedok” között. A lelkivigaszt mindenkinek egyformán kellett nyújtani.
A halottak kiharangozásával kapcsolatban a miniszteri levél a következoket írja: “Ha a halálozás esetei szerfölött szaporodnának, minden halottért együttvéve naponként, csak egyszer egy bizonyos idoben harangoztassanak, nehogy az igen gyakran megkonduló harangszó a lakosokat folytonos rémülésbe tartsa”.
Környékünkön 1855 jul. közepétol szep. közepéig szedte az áldozatait a járvány. Reziben jul. 21 – én halt meg kolerában az elso halott, az utolsót pedig szept. 9 – én temették el . Ezen intervallum között a községben 102 ember távozott el az élok sorából akik a járvány áldozatai lettek. Leg intezivebben aug. 10. és 23. között tombolt a veszedelmes kór. Ezen ido alatt a napi temetések száma az 5 és 10 fo között mozgott. Aug.16 – án volt a legtöbb elhalálozás, amikor 10 fot kísértek ki a temetobe, akik a járványban vesztették el életüket. A járvány ideje alatt a falu lakóssága 1290 fő körül lehetett. Ebben az idoben a falu plébánosa Jeruska János volt, aki nagy buzgalommal ápolta a betegeket és vigasztalta oket szenvedéseikben. A halottak anyakönyvének tanúsága szerint a kolerában elhunytak közül senki sem halt meg a betegek szentsége nélkül.
